A zabla
A csikózabla a ló nyelvén át annak alsó állkapcsára hat. Minél vékonyabb a zabla, annál élesebb. A vastag zabla kellemesen hat, és ha nem túl vastag ahhoz, hogy a ló szájában elférjen, akkor a legtöbb ló számára nem okoz problémát az elfogadása.A csikózablák nem csak vestagságukban különböznek egymástól, hanem alakjukat és keresztmetszetüket illetően is. Készülhetnek egyszer tört, vagyis középen egy csuklóval, illetve kétszer tört, középen két csuklóval ellátva.
A zabla hosszának minden esetben meg kell felelnie a ló szájszélességének. A túl keskeny zabla összeszorítja a szájzugokat, a túl széles zabla pedig ide-oda csúszkál és nem szilárd a fekvése a szájban. A túl hosszú zablaszárak összeszoríthatják az alsó állkapcsot. Ehhez társul annak a veszélye, hogy a ló a zablát a nyelve fölé veszi.
A zablák nem lehetnek kopottak, vagy rozsdásak, illetve a szélük nem lehet túl éles, mivel mindez a ló szájának sérüléseihez vezet.
"Olivás" csikózablák
A hagyományos egykarikás csikózabla továbbfejlesztett változata, melynél a zabla oldalsó részeit nem egyszerűen ráfűzik a karikára, hanem a szájrész külső oldala kiszélesedik, nagyobb felületen találkozik a zablakarikával. Mivel az oldalsó rész és a karika átmennek egymásba, a szájrész vége olajbogyó alakban végződik (innen az "olivás" elnevezés), és a zablakarikát rejtve magába vezeti. Így a zabla önmagában kevésbé mozgékony, nyugodtabban fekszik és kíméli a ló szájszögletét.
Dupla csuklós zabla
Ez a zablafajta, amelyet tanulózablának is neveznek, ma már számtalan változatban kapható. Eredetileg az oliva- és az egykarikás csikózablák alternatívájaként találták ki, hogy az egy helyett két csuklóval kizárják a szájrész diótörő-hatását. Ma sok különböző modell létezik, amelyek elsősorban a középső szájrész konstrukciójában térnek el egymástól. A középső rész kiképzése befolyásolja, hogy a dupla csuklós feszítőzabla tényleg kíméletesebb-e a szájhoz és gyengédebben használható, mint az egycsuklós változat, vagy még a diótörő-hatás hiánya ellenére is kellemetlenebb és erősebb hatású.
Olyan középrész a kívánatos, amelynek átmérője megfelel az oldalsó részekének, legömbölyített formájú és tisztán eldolgozott csuklói vannak. A kereskedelemben gyakran kaphatók olcsó változatok, amelyeknél a középrész lapos, mint egy kis lemez, amely a szár húzásánál feláll a szájban és szélével nyomja a nyelvet. Ez biztosan nem "szájbarát", ráadásul a csuklók többnyire nagyon lazák és slamposan eldolgozottak, és nem lehet kizárni, hogy a szegény négylábú nyelvét csúnyán összenyomja. A rézből készült középrészek vagy a dupla csuklós feszítőzablák rézhengerekkel a közepükön élénkítik a szájtevékenységet, mivel a lovak nyilvánvalóan nagyon szeretik a réz ízét. Itt is ügyelni kell azonban a tiszta kidolgozásra.
Sok lovas a múltban joggal kifogásolta, hogy a dupla csuklós zabláknál a túl sok mozgó rész megnehezíti a ló és lovas közti precíz kommunikációt, elvész a lovas kezének hatása. Időközben megjelent a zablák új generációja a piacon ("ultra-zablák"), amelyek a konstrukción történt kis változtatással messzemenően kiküszöbölik ezt a hibát. Különlegesek a westernlovasok "Billy-Allen-bit"-jei. Itt is két csukló található a zabla szájrészében, a középrész azonban egy kis hengerből áll, amely félig lefedi mindkét csuklót, így korlátozza annak mozgékonyságát. Így ez a zabla viszonylag pontosabb hatású, hasonló az ultra-zablákéhoz, mégis kizárja a nemkívánatos diótörő-hatást.
D-karikás zabla
A D-gyűrűs zabla konstrukciója különbözik az egykarikás és az olivás zablák karikáiétól. Az oldalsó részek végei nem csak hogy olajbogyó alakban kiszélesednek, hanem messze meghosszabbították őket le- és felfelé, és D-alakúra formált gyűrűvel zárulnak. A ló szájzugát kíméli, a zabla nagyon nyugodtan fekszik a szájban. A D-zablát az angol és a western stílusban lovagló lovasok egyaránt szívesen használják, az utóbbiak mint minden "snaffle bit"-nél, itt is az állgödörben lazán végződő kis szíjjal stabilizálják a zabla helzetét.
Pálcás zablák
Itt egy kis zűrzavar uralkodik, mert gyakran két teljesen különböző zablát neveznek pálcás zablának, és következésképpen kevernek össze. Haladjunk sorjában: régen a munkalovakat kantár helyett gyakran kötőfékkel lovagolták úgy, hogy egyszerűen beleakasztották a zablát a kötőfék két oldalsó karikájába, a pihenőknél pedig egyszerűen kicsatolták, hogy legelhessen a ló. Ehhez a zabla oldalsó részeit jobbról és balról egy rövid lánccal és egy egyenes fémdarabbal - a pecekkel - hosszabbították meg. Ezeket a pecekzablákat ma már csak ott alkalmazzák, ahol a lovakat munkára használják. Egészen más a mai pálcás zabla: itt a szájrész meghosszabbításai biztosítják a különösen stabil helyzetet, kímélik a szájszögletet és enyhe oldalirányú hatást engednek meg. Egyes kantártípusokban a zabla pálcáját külön bújtató is tartja a pofaszíjon. A pálcás zablák egy- és dupla csuklós változatban és különböző anyagokból készülnek. Ez a zablatípus egyébként félpálcás zablaként is létezik, amelynél a szájrészeket csak lefelé hosszabbították meg.
Bőrzabla
Bár a bőrt már korábban is használták - például az indiánok - zablaként, az európai lovasok elfeledkeztek erről a megoldásról, de ma ismét reneszánszát éli ez a tényleg különösen szájbarát és a legtöbb lónak nagyon kellemes zablatípus. A szájrész vastag, többrétegű és erősen varrt bőrcsíkból áll, amelyet két zablakarikára erősítenek és állszíjjal biztosítanak.
A bőr önmagában mozgékony, így különösen jól alkalmazkodik a ló szájának egyedi formájához. Sok ló szenvedélyesen rágcsálja a természetes anyagú bőrt. A nagy mozgékonyság azonban azzal is jár, hogy meglehetősen gyenge a szár hatása, ami kissé korlátozza a bőrzabla használhatóságát.
Egyenes zablák
Az egyenes, vagyis a csukló nélküli zablák hatása jóval durvább, mint a csuklós zabláké, így hát csakis hozzáértők kezébe való. Az egyenes zablák nyugodtan fekszenek a ló szájában és rendkívül precíz szárhatást tesznek lehetővé. Ehhez azonban nagyon nyugodt és az üléstől teljesen függetlenül cselekvő kézre van szükség. Az egyenes zablákat még pontosabban kell beállítani a kantáron, mint a csuklós zablákat, hogy anatómiailag megfelelő helyzetet érjünk el a ló szájában, s igy kellő nyelvszabadságot biztosítsunk a lónak.